Az alacsony önértékelés csapdái 1. rész

esteem.jpg
A családterápia mestere, Virginia Satir viszonylag korai művében, a Conjoint Family Therapy-ben olvashatjuk a következő megszívlelendő tanításokat.

Az alacsony önértékelésű ember sok-sok szorongást és bizonytalanságot él meg önmagával kapcsolatban.

Ez fakadhat abból, hogy gyerekként és fiatalkorában nem látta, illetve nem élte át soha, hogy jó férfinak/nőnek lenni a másik nemmel való viszonylatokban.
Fakadhat abból, hogy soha nem vált le igazán a szüleiről, illetve soha nem került velük egyenrangú viszonyba.

Az alacsony önértékeléssel bíró emberre jellemző, hogy sokat vár el másoktól, ugyanakkor rettentően fél, hogy csalódni fog – szinte azt várja, hogy csalódhasson, ebből következően roppant bizalmatlan a párjával. Szinte direkt kiváltja a másikból azt a viselkedést, amitől fél – mintha túl akarna esni a bizonytalanságon, mintha be akarná teljesíteni a saját próféciáját.

Párválasztásuk gyakran azért siklik félre, mert a védekezési mechanizmusok irányítják a viselkedésüket, nem a valódi érzések – és rengeteg pár esetében mind a két fél alacsony önértékeléssel rendelkezik. A kapcsolat elején gyakran mindketten erősnek és magabiztosnak mutatják magukat, holott belül bizonytalanok, tanácstalanok és ijedtek.

Kimondatlanul mintegy túlélési paktumot kötnek egymással: "ha kifogyok az erőből, majd tőled szerzek, neked úgyis sok van..." Később azután, esetleg már a házasságkötés után, kiderül, hogy a másik valójában nem erős – ez aztán nagy csalódásokat okoz, dühöt vált ki. Ott követték el a hibát, hogy a félelmeiket nem mondták el egymásnak már a kapcsolat elején, mert féltek, hogy a másik nem szeretné őket, ha kiderülne, hogy mennyire értéktelenek (a maguk szemében).

Mintha a férfi azt mondaná magának: "Nem szabad elárulnom, hogy igazából semmit nem érek. Azt sem szabad elárulnom, hogy titokban arra számítok, minden nő igazságtalan, irracionális, gúnyolódó, makacs, zsarnoki, parancsolgató. Nem szabad elárulnom, hogy azt gondolom: az egyetlen módja hogy túlélj egy nő mellett, ha visszavonulsz a színről, és hagyod őt irányítani."

A nő pedig mintha azt mondaná magának: "Nem szabad elárulnom, hogy igazából semmit nem érek. Azt sem szabad elárulnom, hogy titokban arra számítok, minden férfi zsugori, felelőtlen, döntésképtelen, gyenge, és a nőkkel cipeltet minden terhet. Nem szabad elárulnom, hogy azt gondolom: az egyetlen módja, hogy túlélj egy férfi mellett, ha készen állsz rá, hogy magadra vegyél minden terhet abban a pillanatban, mihelyt elkezd panaszkodni.

A kevés önbecsüléssel bírók azért házasodnak, hogy KAPJANAK:

- a partner megbecsülését,

- a társadalom megbecsülését (hisz némiképp ma is elvárás, hogy házasodj meg),
- a partner tulajdonságait, amik belőle hiányoznak,           
- saját maguk kiterjesztését akarják megkapni a másikban,
- egy mindenható, mindentudó, önzetlen, jó szülőt akarnak maguk számára a másikban,
- és el akarják kerülni a mindenható, mindentudó rossz szülőt...

Mikor pedig kiderül, hogy a kapcsolatban ADNI is kellene:

- úgy érzik, ők nem tudnak mit adni,
- zokon veszik, hogy elvárják tőlük, hogy adjanak, pedig a másik az ő kiterjesztésük,
- ha mégis adnak, akkor mogorván / aggódva / önfeláldozóan-mártírkodva.