Rémségek Kicsiny Tára – Főúri kuriózumgyűjtemények

kunst-_und_rarit_tenkammer_1636_1358889028.jpg

Frans Francken műve: Chamber of Art and Curiosities a flamand barokk csendélet egy speciális válfaját képviseli: egzotikus tájakról származó nippek, karöltve különféle műtárgyakkal. Az egzotikum jelenléte azt kívánta jelezni, hogy a megrendelő világlátott ember, távoli tájakon járt, és mindezt volt / van miből finanszíroznia. A kuriózumgyűjteményekre jellemző eklektikusság jól megfigyelhető: festmények, preparált trópusi halak, borostyánból faragott gyöngyök, szobrok, egzotikus kagylók, cápafog, portré miniatűrök, drágakövek, fametszetek, érmék, medálok, római terrakotta mécses, és a többi.

Hasonló elnevezések alatt (cabinet of curiosities, cabinet of wonder, Kunstkammer, Wonderkammer) különös gyűjteményeket láthatunk a világ több pontján, hála a reneszánszra jellemző enciklopédikus hajlamnak. A gyűjtésük korában valójában besorolhatatlan jelenségekről ma már tudjuk, hogy némelyikük a természettudomány területére tartozik, némelyikük a régészet, néprajz, geológia területére, mások vallásos vagy történelmi relikviák, portrék vagy antik tárgyak. Némelyikük pedig egész egyszerűen hamisítvány. 

Hozzánk legközelebb talán az Ambras-i várkastélyban, Innsbruck közelében tekinthető meg kuriózumgyűjtemény, melyet II. Ferdinánd osztrák főherceg alapított a 16. században. Nyugodtan nevezhetnénk Rémségek Kicsiny Boltjának is, holott alapítójának célja a tudomány és művészetek támogatása volt, igazi reneszánsz nemesúrhoz méltóan, és rengeteg időt töltött a kollekció gyarapításával. A kuriózumok tára II. Ferdinánd több egyéb gyűjteményével egyetemben jelenleg a bécsi Kunsthistorisches Museum része.

A kiállított furcsaságok közt találunk a Halált ábrázoló fafaragást, korallból készült tárgyakat, mechanikus játékokat, órákat és egyéb műszereket, kupákat és asztaldíszeket; az ázsiai részlegben szamurájpáncélt, ryukyu edényt, valamint egy kínai selyemfestményt.

A rendkívül ritka és rendkívül egyedi témájú festmények között látható Vlad Tepes, vagyis Drakula gróf egy korai portréja, mely halála után mintegy 100 esztendővel készült. 

Vlad_Tepes_002.jpg

Pedro Gonzalez (Petrus Gonsalvus), aki 1537-ben született Tenerifén, a maga korában rendkívüli szőrösségével emelkedett ki az átlagemberek sorából: európai uralkodói udvarok között vándorolt, míg végül meg nem nősült. Gyermekei közül néhány örökölte ritka betegségét, a hirszutizmust (hypertrichosis universalis), és apjukhoz hasonlóan őket is orvosok sora vizsgálta.

PetrusGonsalvus.jpg

A meghökkentő festmények között találjuk egy fogyatékkal élő férfi portréját. Az egyedülálló kép a 16. századból való, portréhoz méltóan ránéz a szemlélőre, fején fejfedő, nyakán körgallér – de egyébiránt meztelen, nyilvánvalóan azért, hogy teste szokatlanságán megborzonghasson a néző. Eredetileg egy vörös papír takarta a kép kritikus részeit, hogy csak aki nagyon akarja, az lássa a testet. Valószínűleg udvari mulattató pozíciót töltött be a festmény modellje. 

disabled.jpg

A bizarr különlegességek sorában található egy magyar huszárt (Gregor Baci) ábrázoló 16. századi portré is. A kép apropója az volt, hogy egy dárda (gerely? lándzsa?) átfúrta a huszár koponyáját, valószínűleg lovagi torna alkalmával, esetleg a törökök elleni harcban – és ő ezt túlélte.

kunst.jpg

Hasonló kuriózumtárat állított össze II. Ferdinánd rokona, II. Rudolf a prágai Hradzsinban, és számos más európai uralkodó és arisztokrata. A 17. században a két legnevesebb gyűjtemény Olaus Wormius, illetve Athanasius Kircher nevéhez fűződött, melyek kincseit javarészt expedíciók és kereskedelmi utazások alatt vásárolták össze. Kirchernek köszönhető, hogy rájött: a narvál agyara inkább cethez tartozhat, mint unikornishoz – amint azt a korban sokan hitték.

Ezek a meglehetősen eklektikus gyűjtemények végső soron valóban a tudományt szolgálták, hiszen jelentős múzeumok születtek belőlük, illetve az anyagukból készült katalógusok révén, melyek további, valóban tudományos vizsgálódást tettek lehetővé. 

A British Museum alapítója, Sir Hans Sloane hasonlóan vegyes anyagot gyűjtött össze különböző útjai során, mint hajóorvos – ezt gyarapította később számos hagyaték, ajándék, illetve vétel, melyekből a 18. század végére egy múzeumnyi anyag állt össze.

A Tradescant-család kollekciójából született meg a Bárka (Tradescant's Ark) az 1630-as években, mely Anglia első jelentősebb kuriózumtára volt, és csekély belépti díj ellenében bárki előtt nyitva állt. Ezt 1659-ben megvette tőlük Elias Ashmole, maga is gyűjtő és polihisztor, aki 1675-ben az egész anyagot az oxfordi egyetemnek adományozta, feltéve, hogy megfelelő épületben helyezik el – így jött létre az Ashmolean Museum Oxfordban. 

Old_Ashmolean_1685_med.jpg