Téboly Angliában – Elég fitt-e a beteg ahhoz, hogy túlélje a gyógyítást?

beth1739.jpg

A londoni Bedlam kórház (Bethlem Royal Hospital) ugyan 1247-es alapítással büszkélkedhet, de eredeti rendeltetésének semmi köze nem volt a tébolyultakhoz: a Betlehemi Szűz Mária Rend rendháza alamizsnagyűjtő központ volt, mely a Szentföldön harcolókat támogatta – és mellettük a szegényeket is vendégszeretettel (hospitality) fogadta, vagyis a szó korai jelentésében volt hospital: olyan intézmény, mely jótékonyságból áll fenn, és a rászorulókat támogatja. Az eredeti épület a Bishopsgate közelében állt, éppcsak a City of London falain kívül

bish.png

A 14. században Bedlam a korona irányítása alá került, majd 1546-ban London polgármestere bejelentette a város igényét a kórházra. 1400-as évek eleji az első forrás, melyből egyértelműen látszik, hogy az intézmény alamizsnagyűjtés helyett a mentális betegségben szenvedők otthonává vált; az 1600-as évek első felében kezdtek "modern" módszerekkel foglalkozni a páciensekkel -- a kontinens első ilyen típusú intézménye azonban egyszerre volt híres és hírhedt a módszerei okán. A 17. században a veszélyesnek ítélt betegeket megláncolták vagy bezárták, a többiek szabadon járkáltak az épületben és környékén. A testnedvek egyensúlyán alapuló gyógyítás indokolttá tette a betegek diétáztatását, de a korrupt személyzet is készségesen megrövidítette az élelmiszeradagokat. A hideg fürdők, hánytatás és egyéb brutális gyógymód a betegek életét is veszélyeztette – volt, akit nem vettek fel Bedlambe, mert úgy látták, nem élné túl a terápiát.

crooke1615.jpg

Helkiah Crooke, Bedlam első orvosa (1576 – 1648) anatómiája

A 18. századot végigkísérte a mentális betegek kezelésének kérdése; Bedlam urainak, a 125 évig az intézmény orvosait adó Monro családnak a módszereit és orvosi etikáját sokan kétségbe vonták; szükségtelen erőszakkal vádolták. A rivális Saint Luke Asylumot 1751-ben alapították William Battie irányításával, aki progresszív és innovatív intézménynek tekintette kórházát.