Követ jött Perzsiából – Egy spanyol zsidó orvos Mátyás udvarában

mtth.jpg

Izsák orvos, „nemzetiségére nézve spanyol, hitét tekintve zsidó” 1472-ben a perzsa uralkodó, Uzun Hasszán/Uzun Haszan („a szálas/hosszú Hasszán”) követeként érkezett Mátyás udvarába. Mátyás királyt, csakúgy, mint a lengyel uralkodót, a moldvai fejedelmet, a velenceieket, a nápolyiakat és a Szentszéket arról kívánta meggyőzni, hogy közös erővel próbáljanak meg diadalt aratni a török felett.

Az Oszmán Birodalom világhatalommá válását főképp nem az európai államok akadályozták, akik folyamatosan viszályban álltak egymással – fogalmaz Tardy Lajos –, hanem a másik irányból, Ázsia felől érték súlyosabb támadások. A karamániai kánok például szintén európai segítséggel, elsősorban Zsigmond király támogatásával akartak leszámolni oszmán török hittestvéreikkel. Ezt a vonalat képviselte a türkmén Uzun Hasszán is, aki 1467-ben vált egy birodalom urává – birodalma területe magába foglalta Nyugat-Perzsia nagyját, Mezopotámiát és Arménia egy részét.

uzun_hesen.jpg

Felesége egy kis hellén állam, Trapezunt utolsó császárának, Komnenosz Dávidnak unokahúga volt, fivérének, és a trónon elődjének leánygyermeke; Teodora/Catherina/Despina néven említik a források. A házasság révén Uzun Hasszán a legnagyobb hatalmú velencei dinasztiákkal, patríciusházakkal is rokoni kapcsolatba került.

A későbbi II. Piusz pápa már sienai püspök korában, 1454-ben arról írt Vitéz János nagyváradi püspöknek, hogy itt az ideje a két világrészre kiterjedő törökellenes ligának. A török által különösen fenyegetett Velence 1463-ban küldött követet Perzsiába; Lazzaro Querini csak 1471-ben tért vissza, mikor is vele jött Uzun Hasszán diplomáciai megbízottja, Izsák orvos is – a perzsa uralkodó udvari orvosa, archiatere.

A velencei követek jelentéseiből tudjuk, hogy Corvin Mátyásnak is tartózkodtak követei a perzsa udvarban – minden érintett fél igyekezett felmérni a többiek haderejét, szándékuk komolyságát. Izsák orvos/bég 1472-ben visszatért Európába, ekkor már nem csupán tolmácsnak, oratornak nevezik a források, hanem magnus oratornak, legatusnak, illetve ambassadornak. (Hasszán uralkodó kredenciálisai, megbízólevelei több finom utalást tartalmaznak arra, hogy egy az Isten, csak megnevezései különfélék – mintegy magyarázva, letisztázva a helyzetet, hiszen az oklevél adója, vivője (meghatalmazottja) és címzettjei mind különböző valláshoz tartoztak.)

1471-ben Caterino Zeno követ indult Perzsiába Velencéből, aki még csupán ékszereket és kelméket vitt ajándékba – az Izsák bég által hozott hírek hatására azonban még egy követ útnak indult: Giosafatte Barbaro. Vele együtt hat nagy és 50 kisebb ágyú, rengeteg fegyver és lőszer, hat ágyúmester, 100 muskétás, két hadiépítész érkezett Uzun Hasszán udvarába, akiknek az is feladata volt, hogy a helyieket az európai hadviselésre oktassák.

Izsák orvos a Szentszéknél tett látogatásával elégedetlen volt, ezért hazafelé is beugrott Budára, hogy újból meggyőzze a magyar királyt. Azonban, mivel az itáliai udvarokból komoly segítségre nem számíthatott Mátyás, és viszont a szomszéd országokkal ismét fellángoltak az ellentétek, sikertelenek voltak Izsák bég tárgyalásai – legkézzelfoghatóbb eredményének a velencei fegyverszállítmányt tekinthetjük.

Izsák orvos 1473-ban ismét Budán járt, derül ki a velencei levelezésből. Nem sokkal később Mátyás követe érkezett IV. Sixtus pápához: Vetési László és nagybátyja, Vetési Albert veszprémi püspök a török fenyegetés súlyosságát ecsetelte. Elmondta, Mátyás egész haderejét a török ellen akarta fordítani, csak a pápa (még II. Pál) kifejezett kérésére indult a csehországi eretnekek ellen.

Az Encyclopaedia Judaica szerint Izsák orvos azonos Isaac Hyspanusszal, aki lengyel követ volt Tatárföldön 1501–1510 között, erre azonban nincs egyértelmű bizonyíték.

gent.jpg

Marilyn Lavin művészettörténész egy az Art Bulletinben megjelent írásában azt feltételezi, Joos Van Gent (1410–1480) Az apostolok áldozása (Az Eucharisztia alapítása) című oltárképének turbános, szakállas alakja Izsák orvos, aki az itáliai követség alatt állítólag áttért a katolikus vallásra. A sasorrú alakban egyértelműen beazonosítható Urbino grófja, Federico da Montefeltro, aki az áttérő felé int. A történet szerint Izsák bég Rómában nem csak hogy katolizált, de ráadásul a Sixtus nevet vette föl a regnáló pápa tiszteletére. A kenyér és a só ezzel összefüggésben utalhatna zsidó származására, a zsidó áldozati ételre; más vélekedések szerint azonban Montefeltro Caterino Zenóval látható a festményen.

Izsák orvos megbízóleveleit a kaffai jegyző hitelesítette, Constantius de Sarra – de hogy is került az olaszos hangzású név Kaffába, a Krím-félszigetre? Kaffa/Caffa, görög nevén Theodosia, később oroszosan (és ma is) Feodoszija, tatár nevén Kefe jelentékeny genovai kolóniával rendelkezett a 15. században. A 13. század végétől érkező kereskedők, akik főleg gabonában, halban és rabszolgában voltak érdekeltek, felvirágoztatták ezt a Fekete-tenger parti kisvárost, melyet hajdan a milétoszi görögök alapítottak, majd alánok éltek benne, majd a Bizánci Birodalomhoz tartozott. A genovai polgárok már a tatár időkben kerültek oda, állítólag egyszerűen megvették a várost az Arany Hordától; mindenesetre viszonylagos autonómiát élveztek, és nagyjából monopolizálták a Fekete-tenger kereskedelmét. (Ez ellen persze volt kifogása a velenceieknek és a mongoloknak egyaránt.)

kaffa-old-feodosia-1927.jpg

1462-ben IV. Kázmér lengyel király oltalma alá helyezték magukat, de ez nem hozta el számukra az óhajtott védelmet: 1475 nyarán II. Mehmed szultán hajóhada gyors ütemben elfoglalta a várost, a lakosok vagyonát begyűjtötték, 1500 fiatalt és gyermeket szintén – őket a szultán palotájába szánták szolgálatra. A város latin származású lakóit áttelepítették Isztambulba, akik ottani új városnegyedüket Kaffáról nevezték el, így jött létre Kefeli Mahalle.

A Kis-Isztambulnak is nevezett Kaffa 70 ezer lakosával felülmúlta a hanyatló Konstantinápolyt. A népesség összetétele sok változáson ment keresztül a későbbi évszázadokban is, jelentős mennyiségű görögöt és örményt telepítettek be, majd a 20. században az orosz lett az uralkodó népcsoport. A németek 1941. novemberi bevonulása után nem sokkal a város teljes zsidó lakosságát, több mint 3000 embert agyonlőttek.