Péchi Simon szefárd kalendáriuma és az erdélyi szombatosok tragédiája

trans.png

Péchi Simonnak a szefárd zsidókhoz csupán annyi köze volt, hogy az erdélyi szombatos szellemi infrastruktúra kiépítése céljából lefordított többek között egy szefárd kalendáriumot. Honnan tudta egyáltalán, hogy ilyen létezik? Sűrű kapcsolattartás jellemezte az erdélyi fejedelmek és nemesek viszonyát a Portával: egyrészt jóban akartak lenni a törökkel, másrészt árukat hoztak-vittek.

Péchi Simon a szombatos vallás alapítójának tekintett Eőssi Andrással jó barátságban állt, általa került az egyszerű származású fiatalember a fejedelmi udvarba. Péchi a kolozsvári unitárius iskolába járt, majd iskolamester lett Székelyszenterzsébeten, a székely főnemes Eőssi szülőfalujában. A kezdetben szintén unitárius Eőssi családi tragédiák sorát élte át, elvesztette feleségét és gyerekeit, s bánatát vallási kérdések tanulmányozásával, sőt, felekezetalapítással próbálta enyhíteni. Ő küldte Péchi Simont hosszabb külföldi útra, aki Kontantinápolyban, a szefárd zsidók jesivájában tanult meg héberül, és ismerkedett meg a zsidó vallási irodalommal; a korban különleges rabbinikus műveltségre tett szert. A zsidó liturgiát a szefárdokon keresztül ismerte meg, a szefárd rítussal került személyes kapcsolatba (Erről Koltai Kornélia írt 2010-ben). Sokéves tanulmányútja ismert állomásai: Bukarest, Konstantinápoly, Tunisz, Nápoly, Róma, Ragúza. Még hazaérkezése előtt Eőssi fiává fogadta őt 1598-ban, s 1602-ben ráhagyta birtokát.

pchi2.jpg

Péchi Simon 1599-ben tért vissza Erdélybe, Báthory Zsigmond fejedelem titoknoka lett, majd a sófalvi bánya prefektusa, majd 1605-től hosszú évekre visszakerült a kancelláriára. Bethlen Gábor 1621-ben kancellárrá nevezte ki, majd villámgyorsan elfogatta és bezáratta, állítólag attól tartva, hogy Péchi a pozíciójára tör. Három esztendő múlva a főurak hatalmas összeggel váltották meg Péchit a börtönből; aki szabadulása után visszavonultságban élt birtokán, és a szombatosság számára szükséges szövegeket fordította héberből, többek között ima- és szertartáskönyvet. 1620 körül már mintegy 20 ezer székely tért át a szombatos vallásra; kezdetben kézművesek, keresedők, kisbirtokos nemesek, később főnemesek is.

1638-ban I. Rákóczi György  lépett fel meglehetős kegyetlenséggel a szombatosok és a radikális unitáriusok ellen, legfőképp nem a vallásuk ellen volt kifogása, hanem politikai elégtételre vágyott, s amellett az elítéltek ingó- és ingatlan vagyonára. Kohn Sámuel idéz az egykorú beszámolókból: „a fejedelem perbe szokta keverni azokat, akiknek jószágait áhítozta”.

 A 70 körül járó Péchit természetesen elítélték, javait elkobozták. Csak azután engedték ki a börtönből 1639 májusában, hogy székely főnemesek kezességet vállaltak érte, és  – miután áttért reformátusnak – már csak egy-két évet élt, de azalatt ügyelt rá, hogy ne tűnjön szombatosnak.

Mivel a szombatosok elutasították a keresztény ünnepeket, és az Ószövetség ünnepeit, vagyis a mózesi öt könyvben előírt ünnepeket kívánták megtartani, szükségük volt zsidó kalendáriumra, és nagy igyekezettel próbálták megérteni és használni a zsidó naptárat. 1606 körül ült össze a szombatos zsinat, ahol az új vallás formájáról állapodtak meg.

ketven.jpg

1620. március 4-én Péchi Simon Bethlen Gábor konstantinápolyi követét, Borsos Tamást sürgeti: „Egy zsidó kalendárium nélkül se hagyjon Kgd. mentül hamarább maga jöveteli előtt juttassa kezembe ...” Két aranyat küldött a József nevű követségi szolgának a korábbi könyvvásárlásokért – s feltehetően a zsidó József hívta fel a figyelmét az első nagyobb héber kalendárium megjelenésére is: 1610 körül Konstantinápoly szefárd gyülekezete számára adtak ki részletes, húsz évre szóló kalendáriumot, benne a holdállásokkal, a zsinagógiai év eseményeivel, a vonatkozó imarenddel és ünnepi szokásokkal.

József valamiféle szerepet játszott a fejedelemség kéneső-, azaz higanyexportjában is, ennek törökországi értékesítésében, erről tanúskodik Borsos Tamás portai követ naplója (1618. augusztus 10–14.).

Arról nem tudunk meg többet Borsostól, hogy eleget tett-e Péchi kérésének a zsidó kalendárium ügyében; Dán Róbert valószínűnek látja, hogy az 1621-ben Bethlen által börtönbe zárt Péchi csak kiszabadulása után, kb. 1624 tavaszán jutott hozzá zsidó kalendáriumhoz, „minden bizonnyal az Ábrahám doktor által Bethlentől kierőszakolt kiváltságlevél hatására Erdélybe vándorolt szefárd zsidóktól”.

Péchi végül nem lefordította ezt a kalendáriumot (erről Dán Róbert ír részletesen), hanem az imádságoskönyvébe, Psaltériumába építette be belőle a szükséges információkat. Mivel „vallásszervező” is volt, figyelembe vette, hogy az egyszerű hívek nem rendelkeznek olyan előképzettséggel, mely lehetővé tenné a zsidó naptár szakszerű használatát, s egy egyszerűsített verziót adott inkább kezükbe. Imádságoskönyve „a világon a legelső teljes, nemzeti nyelvű imakönyvfordítás, amely a sziddúrt, a hétköznapi imakönyvet és a mahzort, az ünnepi imakönyvet egyaránt magában foglalja” – emeli ki Koltai Kornélia. Péchi és más szombatos szerzők művei nyomtatásban nem láthattak napvilágot, kéziratban terjedtek; egy értékes kézirat a kalocsai érseki könyvtárban található.

Péchi ládákban álló könyvtárát a székely felkelőket 1704-ben legyőző, a csíksomlyói ferenceseket is kifosztó Graven császári ezredes „prédálta el” a györgyszentmiklósi templomból, így héber kalendáriuma soha nem került elő.

bozod.jpg

Az erdélyi szombatosok végső bástyája Bözödújfalu volt – a szomorú sorsú településen élő szombatos székelyek java része 1868-ban zsidó hitre tért át, boldogan, hogy végre megtehetik. Ennek köszönhetően közülük is sokakat elhurcoltak; egy részük Degré Alajos miniszteri biztos hatására az unitárius egyházhoz csatlakozott a 40-es években. Néhányukat a bözödújfalusi katolikus plébános, Ráduly István ki tudta menekíteni a Degré-féle tanúsítvány segítségével a marosvásárhelyi gettóból, a többieket Auschwitzba vitték. Bözödújfalu 20. századi történetét pedig jól ismerjük.