Fából faragott mézeskalács – Megnyitották a Kozma Klasszikot a Műcsarnokban

mti.jpg

Fotó: Kovács Tamás/MTI

Halál évét nem szoktuk ünnepelni – kezdte Szegő György művészeti igazgató –, most mégis úgy alakult, Kozma Lajos halálának 70. évfordulóján emlékezünk meg róla egy Kozma-év keretében. Az összecsomagolt Iparművészeti Múzeumból még időben sikerült kimenekíteni a kiállítás anyagát, ehhez jött anyag az Építészeti Múzeumból, a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumából, a Kner nyomdától és számos magánszemélytől is; az ötletgazda a Kozma Lajosról elnevezett szakgimnázium. A helyszínt pedig a Műcsarnok biztosította, egyik kamaratermében rendezték be a tárlatot, melyet szeptember 4-én nyitottak meg nagy érdeklődéstől kísérve.

Nem a modern Kozmát ismerhetjük meg még jobban, akit az Iparművészeti egy korábbi nagysikerű kiállításán láthattunk, szintén Horányi Éva kurátor és Dévényi Tamás munkája eredményeképp, hanem azt a lakberendező Kozmát, aki az arts and crafts mozgalommal rokon, amely meg akarta őrizni a modern művészetben a kézművesség jelenlétét.

Dévényi Tamás installációja egyszerre fel is osztja a teret, meg nem is: elválasztja egymástól a lakásként is értelmezhető terem szobáit, s ugyanakkor át is látni rajta, így egyben, kiállításként is átéljük a teret.

A Kozma Lajos alapította Budapesti Műhely szövetkezeti formában működött; a mesterek saját műhelyeikben készítették a tárgyakat, és volt egy bemutatóterem a Szabadság tér 15. szám alatt, ahol lakásszerű enteriőrben mutatták be a Kozma tervezte bútorokat, tárgyakat. A Budapesti Műhelyről kevés szó szokott esni, emelte ki a kurátor, holott kulcsfontosságú a magyar iparművészet történetében. Mivel Kozma a kivitelezés minőségére különös hangsúlyt fektetett, nagyjából saját iparosgárdát nevelt ki.

Kozma nagy körültekintéssel végzett reklámkampányt épített fel, tudjuk meg a kiállítás kísérőszövegéből, hogy a Budapesti Műhelyt mint márkát bevezesse a piacra. Ennek része volt a csodálatos kialakítású üzletportál, melyet a helyén működő Inter-Európa Bank rekonstruált, a fejléces levélpapír, bélyegző, plakátok, reklámképeslapok és a szignetek, azaz logók.

Kozmának a Rózsavölgyi Zeneműbolt berendezése adta az indítólökést ezen az úton – abból a berendezésből sajnos csak néhány elem maradt meg – ezeket oda is adták a kiállításra –, a többi egy tűzvészben elégett.

A viszonylag kis térben rendkívül gazdag anyag jelenik meg, ugyanakkor egy lakás otthonosságával – ezt mutatta az is, hogy a sajtóbejárás után ki se akartak menni a sajtósok, csoportokba verődve beszélgettek, mintha egy jóízlésű barátnál lennének vendégségben.

Magán a megnyitón aztán Rostás Péter, a Kiscelli igazgatója beszélt; „Mitől klasszik?” – kérdezett rá a kiállítás címére. Klasszikus harmónia három tényező között: népművészet, barokk/rokokó és a kortárs tendenciák között, magyarázta.

„Mert van a tárgyaknak könnyük” – idézte a halandókat gyászoló-sirató tárgyakat megidéző Vergilius-sort, amely a Budapesti Műhely épületében is olvasható volt; Kozma számára – mondta Rostás Péter – valószínűleg mást: a tárgyak lelkét jelentette ez a sor.