A 16-17. századi Velencében nem szégyellték idomaikat a nők; más erkölcsi elvek mentén éltek, mint a kontinens egyéb részein. Az ellenreformációs puritanizmus és szigorúság helyett a velencei nők meglehetős szabadságot élveztek, és a moretta nevű fekete álarc sem azért kellett, hogy elrejtse viselőjét, épp ellenkezőleg: a figyelmet akarták vele felhívni magukra.
A csak arcot takaró fekete álarc neve: moretta, vagy muta. A moretta a fekete színre utal, míg a muta azt jelenti: néma. A moretta maszk viselői ha akartak sem tudtak volna beszélni, az ovális álarcot ugyanis egy gombnál fogva szájukkal, fogaikkal tartották. Kizárólag akkor engedték el a gombot, és szólaltak meg, ha végül válaszolni akartak az illető férfinak – ekkor arcuk is megmutatták végre.
A moretta álarc tehát titokzatosságot kölcsönzött viselőjének, és lehetővé tette, hogy a nő annak válaszoljon, akinek akar, azzal lépjen kapcsolatba, akit vonzónak ítél.
