Fotó: Hungaricana
Honnan erednek a budai városrészek nevei?
Jó részük a dűlőkeresztelőn kapta nevét. Nem, ezt a szót mi sem ismertük a közelmúltig – konkrétan tegnapig.
Akkor adott hírt ugyanis az MTI a Központi Statisztikai Hivatal forradalmi összeállításáról, ami kedves figyelmesség volt a statisztikusoktól, és nagyjából a legszeretetreméltóbb hír a nap folyamán; üdítő tények egy sok szempontból riasztó március 15-én.
A statisztikusok révén megtudhattuk, hogy a lakosság számát tekintve egészen a 18. század végéig Buda vezetett, 1845-ben azonban már Budán 42 124, Pesten 79 777 ember élt. Vagy azt, hogy Pest-Buda magyar lakossága a forradalom idején sem haladta meg az 50 százalékot, a németek Pesten, Budán és Óbudán egyaránt – hogy úgy mondjam – überelték a magyarokat.
Fotó: Wikipédia
Na de végül is hogyan érkezett meg a dűlőkeresztelő szó az életünkbe?
A pesti és budai számadatok szövevényes utakon természetesen a Wikipédiához vezettek; konkrétan a Buda, Duna, Duna-hidak szócikkek böngészgetéséhez – mígnem belebukkantam a dűlőkeresztelő szóba, életemben először. A szó tündéri hangzású, ez vitathatatlan, izgalmas régi dűlőneveket idéz fel, de miről is van szó egyáltalán?
1847-ben Döbrentei/Döbrentey Gábor dűlőkeresztelőt tartott: az addig német névre hallgató Buda környéki dűlőknek magyar nevet adott. Ezek részben régi magyar nevek felújításai voltak (Sasad, Kelenföld), részben a német nevek tükörfordításai, néhányuk pedig Döbrentei saját teremtménye (Tündérhegy, Vérhalom). Döbrentei 1844 óta rajta volt ezen az ügyön: a Honderű című lapban közölt írásaiban 56 új névre tett javaslatot, s ezt Buda város közgyűlése 1847. június 11-én el is fogadta.
1950 után ezek a városrésznevek háttérbe szorultak (addigra városrész lett ugye a dűlőkből, hegyekből), az 1989 után bevezetett városrész-elnevezésekben azonban új életre támadtak.
A dűlőkeresztelő ma egy különös véletlen folytán ismét beköszönt: a Normafától lefele ereszkedvén, a varázslatos nevű Disznófő-forrást – amelynél már a török háremhölgyek is, majd később Vörösmarty és baráti köre is mulatoztak – elhagyva, végül megérkeztünk egy tégla iskolaépülethez – rajta emléktábla, mely tudatja:
„1847. június 19-én Döbrentei Gábor az e helyen állott vadászmajorban nagy vigasság közepette ünnepelte a dűlőkeresztelőt, amely során számos budai hegy, forrás, dűlő kapott új magyar elnevezést.”
Fotó: VEDE
