A Broadway Tower egy édesen célszerűtlen, erődítménynek álcázott torony az angliai Worcestershire-ben, a Cotswolds nevű tündérvilág második legmagasabb pontjának számító dombocska tetején. A helyszín 312 méterrel van a tengerszint fölött; a torony maga húsz méter magas.
Az angolszász elődöket imitáló váracska a neves tájépítész, Capability Brown ötlete volt, és a neves építész, James Wyatt tervezte meg 1794-ben. Az egész abból indult ki – legalábbis a legnépszerűbb eredetmonda szerint –, hogy Lady Coventry tudni akarta, hogy az alkalmanként jelzőtüzek gyújtására használt dombon épült toronyban világító jelzőtűz látszik-e az ő 35 kilométernyire lévő otthonától. Látszott.
Később a toronyban Sir Thomas Phillipps nyomdája üzemelt, majd William Morris és Edward Burne-Jones járt ide nyaralni. William Morris festő- és iparművész, az Arts and Crafts mozgalom vezéralakja annyira odavolt a formás kis toronyért és úgy általában a régi épületekért, hogy 1877-ben megalapított egy műemlékvédelemmel foglalkozó társaságot (Society for the Protection of Ancient Buildings).
William Morris emlékszoba a toronyban
Az 1950-es években ismét izgalmas funkciót találtak az épületnek: az esetleges nukleáris robbanások után szállingózó radioaktív hulladék (= fallout) ellen védte az országot. Tőle mintegy ötven jardra pedig egy földalatti Royal Observer Corps (polgári védelem) bunker működött, amely az egyik legtovább folyamatosan üzemelő hidegháborús bunkerré vált. Hivatalosan bezárták 1991-ben; egyike a néhány teljes felszerelésével megőrzött bunkernek.
Turistaszezonban nagyjából havonta egyszer az egykori "polgárőrökkel" is lehet csevegni
És a legviccesebb nevű brit? Vitathatatlanul Capability Brown
Capability Brown, akinek portréján is látszik, hogy a Broadway Towerhöz hasonló huncutságokra bármikor kapható volt, valójában Lancelot „Capability” Brown ((1716–1783), tulajdonnévként használt becenevét (gúnynevét) állítólag onnan kapta, hogy a megrendelőjelöltekkel soha nem mulasztotta el közölni: ingatlanjukban látja a lehetőséget (capability) a fejlődésre.
Már iskolásévei alatt is kertészkedett: tanítás után Sir William Loraine konyhakertjében segédkezett a főkertész mellett. Később a landscape garden nevű új stílus egyik atyja, William Kent mellett dolgozott, majd befutott tájkertész vált belőle.
Gyorsan teljesítette a megrendeléseket, részben azért is, mert jó lovas volt; egy óra alatt körbelovagolta a birtokot, majd fölvázolta a tervet. 1764-ben György király főkertésze lett a Hampton Court palotában. Becslések szerint mintegy 170 főúri kertet tervezett szerte az országban. A rá jellemző „nem kertszerű”, harmonikus, nyugalmat árasztó stílus teljesen eltért a korábban megszokott hozzáállástól, amelyben az épület (kastély) uralta a birtokot; az ő kertjei valódi tájnak tűnnek. Az ő szépen komponált kertjei/tájai szerves egységet alkottak a főúri otthonnal, amint azt megcsodálhatjuk még jó pár helyen: ilyen Croome Court (ahol a házat is ő tervezte), Blenheim Palace, Warwick Castle, Harewood House, Appuldurcombe House, Milton Abbey és nyomokban a Kew Gardensben.
